Elrtem ht a vgre. Sohasem fogom befejezni a trtnetemet, mert a befejezs olyasmi volna, amellyel kptelen lennk szembenzni. Remnyt tplltam ott, ahol minden remny meghalt mr, amirt is szgyen s sttsg lett osztlyrszem. Elztek, s a visszat rkre bezrult mgttem, brmennyire ktsgbeesetten keresem is. Azt hittem, elmeslhetem, de az egsz vilg koprnak tnik. Sajt nhittsgem miatt vesztettem el azt, amelyrl nagyon kevesen mernnek egyltaln lmodozni is - olyasmire vetemedtem, melytl mg az istenek is iszonyodnnak."

"Azon a napon, amikor az ember beengedi szvbe az igaz szeretetet, mindaz, ami jl el volt rendezve, sszekuszldik, s megrendl minden, amit helyesnek s igaznak tartottunk. A vilg teht akkor vlik valdiv, amikor az ember megtanul szeretni -egszen addig csak hisszk, hogy tudjuk, mi a szerelem, de nincs btorsgunk szembenzi igazi valjval. A szerelem vad er. Ha meg akarjuk zabolzni, elpusztt. Ha brtnbe akarjuk zrni, a rabszolgjv tesz. Ha meg akarjuk rteni, cserbenhagy s sszezavar. Ez az er azrt van a Fldn, hogy boldogg tegyen, hogy kzelebb vigyen minket Istenhez s felebartainkhoz: ahogy ma szeretnk, az mgis sokkal tbb szenvedst jelent, mint nyugalmat."

„Sose felejts el mosolyogni. Mg akkor sem, amikor szomor vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.”
„Az indulaton, az nzsen tl lt ez a trvny az emberi szvekben, a bartsg trvnye. S ersebb volt, mint a szenvedly, mely a frfiakat s nket remnytelen indulattal egyms fel hajtja, a bartsgot nem rhette csalds, mert nem akart a msiktl semmit, a bartot meg lehetett lni, de a bartsgot, mely a gyermekkorban szvdtt kt ember kztt, taln mg a hall sem li meg: emlke tovbb l az emberek ntudatban, mint egy nma hstett emlke. S csakugyan, az is, hstett, a sz vgzetes s csendes rtelmben, teht szablyk s trk csattogsa nlkl, hstett, mint minden emberi magatarts, mely nzetlen. Ez a bartsg lt kzttnk, s ezt tudtad jl.”
|